A DE-BIAS projekt célja, hogy előmozdítsa a digitális gyűjtemények leírásának inkluzívabb és tiszteletteljesebb megközelítését, valamint a minorizált közösségek történeteinek és történelmének elmesélését. A projekt munkájának részeként a Holland Sound & Vision Intézet (NISV) 2023 novemberében és 2024 januárjában három közös alkotási ülést szervezett, amelyeken a holland-suriname-i közösség 10 résztvevője áttekintette a NISV levéltári leírásait az elfogult nyelv feltárása és javítása érdekében. Itt megosztjuk a közösségi együttműködés legfontosabb tanulságait és tanulságait.
1. Létfontosságúak a közösségi szövetségesek
Először is megtanultuk, hogy a megbízható „közösségi szövetséges” központi szerepet játszik minden közösségi együttműködésben. Közösségi szövetségesünk, Sharma Soerjoesing-Chin A Foeng segítette a közös alkotást, és a közösség tagjaként maga is közvetített a közösség és az archívum között. Sharma Suriname-ból származik, 2003 óta a holland Omroep West műsorvezetője és producere.
Sharma közösséghez fűződő kapcsolata és szakértelme fontos szerepet játszott a csoport kialakításában, az anyagok kiválasztásában és megközelítésünk irányításában. Segített leszűkíteni a rendelkezésre álló hatalmas mennyiségű anyagot 20 klipre, beleértve a Suriname-hoz kapcsolódó történelmi híreket, szatirikus műsorokat, hirdetéseket, gyermekműsorokat és úti dokumentumfilmeket. Részvétele meleg és biztonságos teret biztosított a vitáknak és a kritikus gondolkodásnak, amelyben a csoport vezető szerepet játszhatott.
2. Diverzifikálja és kompenzálja a csoportot
Másodszor, a résztvevők közötti sokszínűség alapvető fontosságú volt. A résztvevők különböző korúak voltak, és különböző suriname-i kulturális háttérrel rendelkeztek, mint például a kínai, a hindusztáni, a kreol és a jávai Surinamese, különböző migrációs tapasztalatokkal. Néhányan Hollandiában születtek, míg mások fiatalon vándoroltak, vagy csak nemrég érkeztek. A kulturális pozicionációk sokfélesége biztosította a nézőpontok sokféleségét, gazdagítva a vitákat.
Fontos volt továbbá a résztvevők díjazása, elismerve a közösség tagjai által hozott szakértelmet. Sharma kifejezetten olyan személyeket hívott meg, akiknek munkája vagy mindennapi élete magában foglalja a suriname-i kultúra tudatosítását Hollandiában. Mint ilyenek, a résztvevők a suriname-i kultúra és történelem szakértői ismeretével rendelkeztek, amely felbecsülhetetlen értékű volt az ülések számára.
3. Az érzelmek az elsők
Ezután létfontosságúnak bizonyult, hogy teret hagyjunk az érzelmeknek. Az anyagok leírásában az olyan levéltári intézmények, mint a NISV, igyekeznek a lehető legsemlegesebbek lenni, miközben elfogadják, hogy sem az anyag, sem a leírás nem lehet teljesen semleges. Mivel a képek sok érzelmet idéznek elő, Sharma szerint az érzelmek és a felismerés megvitatása volt a legtermészetesebb kiindulópont. Miután megnézett egy klipet, Sharma először megírta az összes érzelmet, ami a csoportban felmerült egy flipchart-on, mielőtt ténybeli információkat gyűjtött volna tőlük, hogy megfogalmazzon egy leírást.
Ezzel a megközelítéssel és üdvözlő érzelmekkel az archívum személyessé és szinte családiassá vált. Ahogy Sharma meséli, az ülések „egy kicsit olyanok voltak, mint egy hagyományos suriname-i partin, ahol nagymamával és nagypapával, a nagynénikkel és az unokatestvérekkel, valamint mindenkivel közös filmet néztünk!”
4. A saját feltételezéseink megkérdőjelezése
Egy másik fontos tanulság az volt, hogy el kell engedni a feltételezéseket. Kollégáimmal erős negatív reakciókat vártunk bizonyos részletekre, például egy 1987-es Duo Penotti csokoládé-reklámra. Ebben a híres holland hirdetésben a bőrszínt mind a fehér, mind az étcsokoládé megjelenítésére használják; egy fehér fiú és egy fekete fiú látható együtt egy hatalmas fehér és fekete nadrágban, amely az ikonikus jingle szavait szimulálja. Elvárásainkkal ellentétben a résztvevők büszkék voltak arra, hogy egy fekete gyermeket láthatnak egy nagy reklámban, megosztva a közösségi izgalom történeteit, amikor először sugározták.
Még ha sértő nyelvezetű szatirikus programokat is mutattak be, amelyek negatív sztereotípiákat játszottak a feketékkel kapcsolatban, a résztvevők árnyalt, kontextus-tudatos válaszokat adtak. A csoport ezeket a programokat a kulturális párbeszéd korai lépéseinek tekintette, nem pedig tisztán negatív ábrázolásoknak. Sharma szerint "[a sértő kifejezéseknek] nem kell olyan fájdalmasnak lenniük, mint azt kezdetben gondolnánk, mindaddig, amíg elmagyarázzák, hogy miért használták akkoriban".
5. Nyitottság az irányváltásra
Az ülések során megtudtuk, hogy a résztvevők más hangsúlyt kaptak, és új betekintést nyújtottak az anyagba. A résztvevők több, mint elfogult kifejezést fedeztek fel, nevezetesen egyoldalú leírásokat és a kulturálisan jelentős keresési kifejezések hiányát. Ahogy Sharma kifejti: _„_A megtalált leírásokból főleg egy kis tudás hiányzott. Az anyagot nagyon „lapos” módon írták le, bizonyos központi elemek vagy kifejezések hiányában.”
Azzal, hogy a közösség átvette a vezetést, világossá vált, hogy a résztvevők úgy érezték, a tudáshiány és a meglévő leírások egyoldalúsága problematikusabb, mint a sértő nyelv jelenléte. Az ülések irányának megváltoztatására való nyitottság fenntartásával az ülések fókusza a DE-BIAS azon céljáról, hogy sértő kifejezésekkel foglalkozzon, a közösségek saját céljának felfedezésére helyeződött át: nevezetesen a hiányosságok és a hallgatás kezelése.
6. A változások végrehajtásának előrejelzése
Végezetül fontos előre jelezni, hogy a résztvevők által javasolt változtatásokat hogyan hajtják végre. Gyakran nagyon bonyolult változtatásokat vagy kiegészítéseket végrehajtani a kulturális örökséget ápoló intézmények levéltári rendszereiben. Ezeken az üléseken beszélgetések kezdődtek arról, hogy hogyan lehet a közösségi leírásokat archiválási adatbázisunkban elhelyezni, de ez korántsem volt egyszerű. A jövőben gondoskodni fogunk arról, hogy a lehető leghamarabb bevonjuk az informatikát annak biztosítása érdekében, hogy a technikai lehetőségek kezdettől fogva egyértelműek legyenek. Ez segít a résztvevők elvárásainak kezelésében és az összegyűjtött információk gyorsabb átvételében.
DE-BIAS felfedezése
A DE-BIAS közös alkotói ülései megmutatták, hogy milyen fontos a közösségi együttműködés az archívumok hozzáférhetőbbé és befogadóbbá tételében. A NISV csapata jelenleg az intézményi adatgyűjtési politika frissítésén dolgozik. Ez a fejlődés a suriname-i közösséggel való együttműködés során szerzett tapasztalatoknak és ismereteknek köszönhető.
Ahogy a DE-BIAS projekt a végső szakaszába lép, értékelő rendezvényeket szervezünk a DE-BIAS eszköz tesztelésére. A cél a problémák azonosítása és egy olyan eszköz kifejlesztése, amely segíthet a kulturális örökséget ápoló intézményeknek a gyűjtési metaadatok elfogultságának kezelésében. Ha többet szeretne megtudni a részvételről, kérjük, lépjen kapcsolatba a [email protected] e-mail-címen.
Tudjon meg többet a DE-BIAS projektről és annak erőforrásairól a projekt oldalán. Kövesse a jövőbeli eseményeket és frissítéseket!