Mesélnél magadról és a Rabszolgaság Emlékezetéért Alapítvány történetéről?
Aïssata Seck vagyok, a Rabszolgaság Emlékezetéért Alapítvány igazgatója. Pályafutásomat hosszú távú elkötelezettség jellemzi a szenegáli Tirailleurs (a francia gyarmati csapatok katonái) történelmének és emlékének elismerése, valamint tágabb értelemben a rabszolgasághoz és a gyarmati örökséghez kapcsolódó emlékek előmozdítása iránt.
Az alapítványt, egy elismert közérdekű szervezetet 2019-ben hozta létre a francia kormány, hogy folytassa és bővítse a 2001. évi Taubira-törvény által kezdeményezett elismerési erőfeszítéseket. Küldetése, hogy közvetítse a gyarmati rabszolgaság történetét, megünnepelje emlékeit, és népszerűsítse az abból származó kulturális örökségeket. Működik a kontinentális Franciaországban, a tengerentúli területeken és nemzetközi szinten.
Milyen projektekre összpontosít jelenleg az FME?
A Haitire 1825-ben kirótt kártalanítás kétszázadik évfordulójának megünneplése után az Alapítvány most két fő mérföldkőre készül.
Az első a Taubira-törvény 25. évfordulójáról való megemlékezés 2026-ban, egy olyan alapító törvényről, amely a rabszolgaságot az emberiség elleni bűncselekményként ismerte el. Célunk, hogy az emlékezet, az állampolgárság és a nemzeti és nemzetközi kultúra pillanatává tegyük.
Ez magában foglalja a kulturális intézmények, oktatási és tudományos rendezvények, valamint a fiatalokat, művészeket, kutatókat és nemzetközi partnereket tömörítő kezdeményezések mozgósítását. Lehetőség nyílik egy nemzeti "Lieux de Mémoire" (Emlékezet Helyei) címke elindítására is, amelynek célja a rabszolgaság történetéhez kapcsolódó francia örökségi helyszínek népszerűsítése és összekapcsolása.
A második egy 2027-es nagyszabású kiállítás előkészítése, amely jelentős lépés lesz abban, hogy a franciaországi rabszolgaság története látható és hozzáférhető legyen a lehető legtöbb ember számára. Ezek a projektek egy szélesebb dinamika részét képezik: továbbadja, egyesíti és tartósan bejegyzi ezt a történelmet a kollektív tudatba.
Milyen tevékenységeket végez az oktatás területén, és miért tartja ezt fontosnak?
Küldetésünk középpontjában az oktatás áll. Oktatási segédanyagokat fejlesztünk a tanárok számára, iskolai versenyeket szervezünk, és a fiatal közönséghez igazított eszközöket kínálunk. A kihívás abban áll, hogy megadjuk a fiataloknak a kulcsot ahhoz, hogy megértsék ezt az egyetemes történelmet és küzdjenek az előítéletek ellen. A tudás átadása elengedhetetlen egy igazságosabb társadalom felépítéséhez, amely tudatában van múltjának.
Milyen kihívásokkal szembesült Franciaországban a fekete kulturális örökség kiemelése során?
Az első kihívás a láthatatlanság: a rabszolgasághoz és a fekete lakossághoz kapcsolódó örökséget hosszú ideig figyelmen kívül hagyták vagy marginalizálták a nemzeti narratívákban. Törekednünk kell annak elismerésére és a közös örökségbe való integrálására.
A második kihívás emlék- és politikai jellegű: Ez a történelem mély sebeket érint, és néha feszültség forrása marad. Végül van egy lényeges kihívás: a tárgyak és archívumok azonosítása, megőrzése és népszerűsítése szükségszerűen jelentős erőforrásokat igényel.
Hogyan támogatták a digitális gyakorlatok az Ön munkáját és küldetését?
A digitális technológia a történelemhez való hozzáférés kiterjesztésének alapvető eszköze. Lehetővé teszi az oktatási források széles körű terjesztését, a digitalizált archívumok hozzáférhetőségét, valamint a fiatal és összekapcsolt közönség elérésének képességét.
A világjárvány idején például digitális tevékenységeink elengedhetetlenek voltak az átvitel és a megemlékezések fenntartásához. A mai napon tovább vizsgáljuk a közösségi médián és az együttműködési platformokon keresztül történő digitális közvetítés lehetőségeit.
Az Ön szempontjából mennyire fontos kiemelni ezeket a digitalizált tárgyakat az FME-nél?
A digitalizálás lehetővé teszi a gyakran szétszórt, törékeny vagy nehezen hozzáférhető látható tárgyak megőrzését és láthatóvá tételét. Demokratizálja az örökséghez való hozzáférést, és lehetőséget kínál a perspektívák kereszthivatkozására a Franciaországban, Európában, tengerentúli területeken vagy Amerikában található gyűjtemények összekapcsolásával. Az Alapítvány számára ez egy módja annak, hogy ezt a történelmet egy globális és közös narratívában rögzítse.
Mesélnél nekünk egy bizonyos történetről vagy tárgyról, ami érdekli a közönségedet?
Az egyik legszembetűnőbb dolog X. Károly 1825-ös rendelete, amely óriási kártérítést ír elő Haiti számára az elismerésért cserébe. A Francia Nemzeti Levéltárban őrzött eredeti levéltár erős érzelmeket kelt: megtestesíti mind a Haiti által elnyert szabadságot, mind a fejlődésére nehezedő adósság igazságtalanságát. 2025-ös nyilvános bemutatása az emlékezés és az oktatás erőteljes pillanata volt.
Milyen tanácsot adna más olyan európai intézményeknek, amelyek módot keresnek fekete történelmük kiemelésére?
Először is azt tanácsolnám nekik, hogy működjenek együtt az érintett közösségekkel, alakítsanak ki közösen narratívákat, és kerüljék a felülről lefelé irányuló megközelítést. Aztán, hogy a nemzeti emlékek párbeszédbe kerüljenek a világtörténelemmel: Európában a fekete populációk története elválaszthatatlan az Atlanti-óceántól és az Indiai-óceántól, a gyarmati és a posztkoloniális keringéstől. Végül, fektessenek be a kutatásba, az oktatásba és a digitalizációba, amelyek erőteljes mozgatórugói annak, hogy ezeket a történeteket tartósan beírják a kollektív tudatba.
Fondation pour la mémoire de l’esclavage met la mémoire nationale en dialogue avec l'histoire globale
Nous nous entretenons avec Aïssata Seck, directrice de la Fondation pour la Mémoire de l’Esclavage, sur la mission de l’organisation et sur la manière dont elle donne aux jeunes les clés pour comprendre l’histoire et lutter contre les préjugés.
Pouvez-vous nous parler de vous et de l’histoire de la Fondation pour la mémoire de l’esclavage? (angol nyelven).
Je suis Aïssata Seck, directrice de la Fondation pour la mémoire de l’esclavage. Mon parcours est marqué par un engagement de longue date pour la reconnaissance de l’histoire et de la mémoire des tirailleurs sénégalais et, plus largement, pour la valorisation des mémoires liées à l’esclavage et aux héritages coloniaux.
La Fondation,reconnue d’utilité publique, a été créée en 2019 par l’État français pour poursuivre et amplifier l’action de reconnaissance initiée par la loi Taubira de 2001. Elle a pour mission de transmettre l’histoire de l’esclavage colonial, de célébrer ses mémoires et de valoriser les héritages culturels qui en sont issus. Elle agit en France hexagonale, dans les Outre-mer et à l’international (Elle agit en France hexagonale, dans les Outre-mer et à l’international).
Sur quels projets FME se concentre-t-il actuellement? - Videó letöltés mp3-ban
A 2025 le bicentenaire de l’indemnité imposée à Haïti en 1825, la Fondation prépare désormais deux grandes échéances című kiadványban.
La première est la commémoration des 25 ans de la loi Taubira en 2026, une loi fondatrice qui a reconnu l’esclavage comme crime contre l’humanité. Nous voulons en faire un moment mémoriel, citoyen et culturel d’ampleur nationale et internationale.
Cela passera par la mobilisation des institutions culturelles, des événements éducatifs et scientifiques, mais aussi par des initiatives qui associent la jeunesse, les artistes, les chercheurs et les partenaires internationaux. Ce sera également l’occasion de lancer un label national des „Lieux de mémoire”, destiné à valoriser et relier les sites patrimoniaux liés à l’histoire de l’esclavage (A „Lieux de mémoire”, a „valorizátor” és a „lier les sites patrimoniaux liés à l’histoire de l’esclavage” nemzeti címkéjű szabadfoglalkozások).
La deuxième est la préparation d’une grande expposition en 2027, qui constituera une étape majeure pour rendre visible et accessible au plus grand nombre l’histoire de l’esclavage en France (Franciaországban a grand nombre l’histoire de l’esclavage).
Ces projets s’inscrivent dans une dynamique plus nagy : transmettre, fédérer et inscrire durablement cette histoire dans la conscience collective.
Quel genre d’activités faites-vous autour de l’éducation et pourquoi trouvez-vous cela fontos?
L’éducation est au cœur de notre mission (A küldetéssel kapcsolatos oktatás). Nous développons des ressources pédagogiques pour les enseignants, organisons des concours scolaires et proposons des outils adaptés aux jeunes publics. L’enjeu est de donner à la jeunesse les clés de compréhension de cette histoire universelle et de lutter contre les préjugés. La transmission est essentielle pour construire une société plus juste et consciente de son passé.
Quels défis avez-vous rencontrés pour mettre en valeur le patrimoine Noir en France ?
Le premier défi est l’invisibilisation (Legelső látogatás: longtemps, le patrimoine lié à l’esclavage et aux populations noires a été ignoré ou marginalisé dans les récits nationaux. Il faut travailler à sa reconnaissance et à son intégration dans le patrimoine commun. „Le deuxième défi est d’ordre mémoriel et politique”: cette histoire touche à des blessures profondes et reste parfois forrás de feszültségek. Enfin, il existe un défi matériel (Enfin, il existe un défi matériel): l’identification, la conservation et la valorisation des objets et archives nécessitent des moyens importants. (Azonosítás, megőrzés és értékteremtés. Az objets et archives nécessitent des moyens importants.
Megjegyzés les pratiques numériques ont-elles soutenu votre travail et votre mission ?
Le numérique est un outil fondamental pour élargir l’accès à cette histoire. Il permet de diffuser largement des ressources pédagogiques, de rendre accessibles des archives numérisées, et d’atteindre des publics jeunes et connectés.
Függő la pandémie, par exemple, nos activités numériques ont été essentielles pour maintenir la transmission et les commémorations. Aujourd’hui, nous explorons davantage la médiation numérique à travers les réseaux sociaux et des plateformes collaboratives (Aujourd’hui, nous explorons davantage la médiation numérique à travers les réseaux sociaux et des plateformes kollaborációk).
De votre point de vue, quelle est l’importance de mettre en valeur ces objets numérisés au FME ?
La numérisation permet de sauvegarder et de rendre visibles des objets souvent dispersés, fragiles ou difficilement accessibles. Elle démocratise l’accès au patrimoine et offre la possibilité de croiser les regards, en reliant des collections situées en France, en Europe, dans les Outre-mer ou dans les Amériques. Pour la Fondation, c’est une manière d’ancrer cette histoire dans un récit global et partagé.
Pouvez-vous nous parler d’une histoire ou d’un objet particulier qui a intéressé votre public?
L’un des objets les plus marquants est l’ordonnance de Charles X de 1825 imposant à Haïti une indemnité colossale en échange de sa felderítés. L’archive originale, conservée aux Archives nationales, suscite une émotion forte : [Az eredeti levéltár, a nemzeti levéltár és az emociós gyűjtemény megőrzése]: elle incarne à la fois la liberté conquise par Haïti et l’injustice de la dette qui a pesé sur son développement. Sa présentation au public en 2025 a été un moment fort de mémoire et de pédagogie (angol nyelven).
Quels conseils donneriez-vous aux autres institutions européennes qui cherchent des moyens de mettre en valeur leur histoire des Noirs ?
Je leur conseillerais d’abord de travailler avec les communautés concernées, pour co-construire les récits et éviter une approche descendante. Ensuite, de faire dialoguer les mémoires nationales avec l’histoire globale : (Egyértelműsítő lap: l’histoire des populations noires en Europe est indissociable des circulations atlantiques et d’Océan indien, coloniales et postcoloniales. Enfin, d’investir dans la recherche, l’éducation et la numérisation, qui sont des leviers puissants pour inscrire durablement ces histoires dans la lelkiismeret collective.