A szellemi tulajdonnal kapcsolatos keretek elemzése
Az inDICES projekt célja, hogy támogassa a kulturális és kreatív iparágakat, a politikai döntéshozókat és a döntéshozókat abban, hogy megértsék a kulturális örökség digitalizálásának társadalmi és gazdasági hatásait. Ez a cél részben egy (az inDICES platformon röviden elérhető) jogi tanulmány révén valósul meg, amely leírja, hogy a szellemi tulajdonra vonatkozó jelenlegi és jövőbeli európai jogi keret hogyan befolyásolja a kulturális örökséget ápoló intézmények tevékenységeit.
Egy korábbi elemzésünkben foglalkoztunk a szellemitulajdon-jogokra vonatkozó különböző szabályozások és a nyílt hozzáférésű adatokról szóló irányelv új szabályainak hatásával. Most bemutatjuk „A közös érdekű intézményeket érintő többszintű kapcsolatok jogi összehasonlító elemzése” című második, legutóbbi jelentésünk megállapításait. Áttekintést nyújt a szellemi tulajdonra vonatkozó, Belgiumban, Franciaországban, Litvániában, Lengyelországban, Spanyolországban és Svédországban a kulturális örökséget ápoló intézményekre alkalmazandó nemzeti jogszabályokról.
Kivételek és korlátozások
A szerzői jogra vonatkozó alábbi kivételeket és korlátozásokat (olyan cselekményeket, amelyekhez nincs szükség a jogtulajdonosok előzetes engedélyére) választottuk ki és vizsgáltuk felül a kulturális örökséget ápoló intézmények tevékenységei szempontjából legrelevánsabbként:
a megőrzésre vonatkozó kivétel, amely lehetővé teszi a művek másolatainak gyűjteményekben történő létrehozását;
az a kivétel, amely lehetővé teszi a munkáknak az intézmény helyiségeiben található külön terminálokon keresztül történő közlését;
védett művek felhasználása kiállításaik vagy eladásaik reklámozására;
az a kivétel, amely lehetővé teszi a kulturális örökséget ápoló intézmények számára, hogy szöveg- és adatbányászati tevékenységeket végezzenek.
Megállapítottuk, hogy mivel az információs társadalomról szóló irányelv nem kötelezi a nemzeti jogalkotókat arra, hogy ezeket a kivételeket beépítsék nemzeti jogukba, a különböző tagállamokban különböző megoldásokat találhatunk. Az általunk vizsgált országok egyike sem hajtotta végre az összes javasolt kivételt. Az egyetlen kivétel, amelyet minden esetben végrehajtottak, a megőrzésre vonatkozó kivétel volt.
Az új CDSM-irányelv azonban – végrehajtása után – javítani fogja a helyzetet mind a megőrzésre vonatkozó kivétel, mind a szöveg- és adatbányászatra vonatkozó kivétel tekintetében, mivel azok kötelezőek lesznek, és alkalmazásuk hasonló feltételekhez lesz kötve.
A kulturális örökséget ápoló intézmények számára releváns alkotástípusok
A jelentés második része áttekintette a kiválasztott országok szerzői jogi törvényeit a művek típusa szerint. A kereskedelemben már nem kapható művekre, az árva művekre és a nem eredeti fényképek védelmére összpontosítottunk. Tanulmányunk kimutatta, hogy a CDSM-irányelv olyan új rendszert hozott létre, amely lehetővé teszi a nyílt tengeri szállítást, ami érdekes új hasznosítási lehetőségeket kínálhat a kulturális örökséget ápoló intézmények számára. A rendszer konkrét alkalmazása azonban a nemzeti helyzetektől függ, mivel eltérő szabályok vonatkoznak azokra az esetekre, amikor léteznek reprezentatív közös jogkezelő szervezetek vagy sem.
Az árva művekre vonatkozó jogi keret harmonizációja ellenére az ilyen művek felhasználása a gyakorlatban továbbra is jelentős terhet jelent, és ezért a kulturális örökséget ápoló intézmények minden joghatóságban sok kritikát fogalmaznak meg.
A nem eredeti fényképek védelme különösen fontos a digitális helyettesítők létrehozása és/vagy védelme szempontjából. A kérdés azonban uniós szinten továbbra sem harmonizált, ami jelentős különbségekhez vezet az ilyen fényképek védelmének terjedelmében és időtartamában a tagállamokban. Ez a nem harmonizált helyzet (csak a képzőművészeti alkotások tekintetében) a CDSM-irányelv 14. cikkének nemzeti szintű végrehajtását követően megváltozik, mivel kizárja a köztulajdonban lévő képzőművészeti alkotások nem eredeti többszörözésének védelmét.
A jelentés azokat a problémákat is feltárja, amelyek az uniós országok további, nem harmonizált szerzői jogi szabályaiból erednek, és amelyek hatással lehetnek a digitalizálásra, az online tartalommegosztásra és a művek kulturális örökséget ápoló intézmények általi és számukra történő átalakító felhasználására. Az egyéb eltérő nemzeti rendelkezések az egyes művek (például a posztumusz művek) védelmi idejének különbségeire, valamint a műalkotások védelmét célzó szerzői jogi tárgykört eltérő egyedi szabályozásokra vonatkoznak.
Tudjon meg többet
A szerzői jogi szabályok összetettsége és az uniós szerzői jogi jogszabályok (teljes) harmonizációjának hiánya kétségtelenül akadályokat gördít a kulturális örökséget ápoló azon intézmények elé, amelyek digitálissá kívánnak válni és fejleszteni kívánják tevékenységeiket az információs társadalomban. Az inDICEs projekt célja, hogy segítse őket e kihívások némelyikének leküzdésében azáltal, hogy iránymutatást nyújt a bonyolult szerzői jogi környezetben való navigáláshoz, értékeli a jelenlegi jogi keretet és ajánlásokat fogalmaz meg. Kutatást fogunk végezni az engedélyezési gyakorlatokról és arról, hogy a kulturális örökséget ápoló intézmények hogyan osztják meg online tartalmukat, és szorosan nyomon fogjuk követni a CDSM-irányelv és a nyílt hozzáférésű adatokról szóló irányelv végrehajtását a kiválasztott joghatóságokban. Kövesse a híreket a projekt honlapján!
Ha többet szeretne megtudni, csatlakozhat az inDICES projekt második konzultációs munkaértekezletéhez is, amelynek témája a digitális átállás a kulturális örökség ágazatában, és amelyre április 20-án és 21-én két online ülésen kerül sor. Az első ülés célja, hogy feltárja a digitális kulturális termelés/újratermelés, valamint a tartalmak digitális egységes piacon való részvételének és további felhasználásának kialakulóban lévő formáit. A második ülés röviden bemutatja a kulturális szervezetek jogkezelését, és a gyűjtemények fenntartható és érdemi megosztására összpontosít.