Hogyan léptél be a szakmádba?
Közzétételi, média- és újságírói diplomával rendelkezem, és több mint 15 éve projektmenedzserként dolgozom az Európai Bizottság különböző finanszírozási eszközeinek keretében, különös tekintettel a digitális és társadalmi innovációra. Azzal a céllal, hogy helyi szinten növeljem projektjeim hatását, 12 évvel ezelőtt elindítottam az Európai Támogatások Nemzetközi Akadémiáját, amely képzési ügynökségként működik a szakképzési és felnőttoktatási ágazatban. Ez egy agytröszt az európai és nemzetközi projektek tervezéséhez és végrehajtásához.
Jelenleg min dolgozol?
Szociológusként és kommunikátorként mélyen hiszek a transzformatív társadalmi változásokban, és négy évvel ezelőtt megragadott a Hackathonok varázslatos világa. Azóta megszerveztem az első szociális hackathont, az Umbria-t, egy 48 órás digitális maratont, amelynek célja a különböző társadalmi kihívások megoldását célzó innovatív megoldások közös kidolgozása.
Tagja vagyok továbbá az innováció területén működő nemzeti szövetségeknek és hálózatoknak, és tagja vagyok a nemzetközi szervezetek – köztük az All Digital (a digitális készségek előmozdítása érdekében) és az Europeana Oktatási Közösség – igazgatótanácsának. A Közösség elnökeként végzett munkám révén lehetőségem nyílt arra, hogy előmozdítsam és tanúja legyek számos olyan kezdeményezés sikerének, amelyek célja az oktatók és a GLAM-gyakorlók közötti együttműködés fokozása, mint például a Built with Bits és az Low-Code Fest programok.
Milyen kihívásokkal kell szembenézned a szerepedben? Melyek a kedvenc elemeid?
Elégedett vagyok a különböző célcsoportokkal és azok számára végzett munkával, mindig abból a feltételezésből kiindulva, hogy a magas színvonalú oktatás és képzés alapvető fontosságú az egyéni megvalósításhoz. Az „Oktatást mindenkinek” az én esetemben különösen a hátrányos helyzetű csoportoknak szóló képzések és egyéb formatív beavatkozások kidolgozását jelentette. A munkanélküliség, a fogyatékosság, a nemi és faji megkülönböztetés egyik oldalról az alkalmazkodóképességgel, az iránymutatással és a társadalmi befogadással szüntethető meg.
Mi motiválta arra, hogy csatlakozzon a Képviselői Tanácshoz?
A tagok tanácsának tagjaként lehetőséget kapok arra, hogy megosszam tapasztalataimat, amelyek a digitális innovációt a kulturális örökség ágazatán belüli átalakító erejű társadalmi változás felé irányítják. Jelenleg paradigmaváltást tapasztalunk, amely meghatározza, hogy új megközelítésre van szükség a kulturális örökség kezelésében és részvételen alapuló irányításában. Ez a mélyreható változás új kulturális megközelítést igényel, különösen a nemzetközi részvételen alapuló kormányzási modellek tekintetében. Ezt a kulturális és művészeti örökség tudatosabb és proaktívabb felhasználásával lehet feltárni, amelyet az új IKT-alkalmazások és -eszközök támogatnak, és amelyet remélem, hogy tapasztalataim támogatni tudnak.
Mit tervez tenni képviselőként?
Az ENA-tagok tanácsosaként elő fogom mozdítani a digitális kulturális örökség szerepét a társadalmi kohézió és a fenntartható fejlődés fokozásában Európában. Egyrészt a digitális őshonos generációnak, amely jelenleg iskolai és egyetemi oktatásban vesz részt, ki kell dolgoznia a múltból örökölt kulturális örökség megközelítésének saját módjait. Másrészt a jelenlegi globális forgatókönyv, amelyet társadalmi, politikai, környezeti és pénzügyi válságok, fokozott migrációs áramlások, radikális erőszakcselekmények és az emberi jogok megsértése jellemez, megköveteli, hogy a civil társadalom és a kulturális szervezetek minden eddiginél nagyobb felelősséget vállaljanak annak biztosításában, hogy a különböző korú és hátterű emberek tájékozott, kritikusan tájékozott, társadalmilag összekapcsolt, etikus és elkötelezett globális polgárokká váljanak.