A DE-BIAS projektet támogató adattér célja, hogy előmozdítsa a digitális gyűjtemények leírásának inkluzívabb és tiszteletteljesebb megközelítését, valamint a minorizált közösségek történeteinek és történelmének elmesélését. A projekt 2023 januárjában kezdődött, és két év alatt olyan online eszközt fog kifejleszteni, amely automatikusan felismeri a kulturális örökség metaadataiban szereplő problémás kifejezéseket, és tájékoztatást nyújt azok problémás hátteréről. Mivel a projekt megkezdi ezt a munkát, fontosnak tartjuk, hogy felvázoljuk, hogyan értelmezi a projekt a haladás felé vezető úton használt szavakat, fogalmakat, sőt még a mottókat is.
„Semmi sem rólunk nélkülünk”
A „Nincs rólunk semmi nélkülünk” mottó a korai európai politikából ered (a 16. századig nyúlik vissza), és először a dél-afrikai fogyatékossággal élők jogaiért küzdő mozgalom hívta fel rá a figyelmet az 1990-es években. Arra használják, hogy kommunikálják azt az elképzelést, hogy egyetlen képviselő sem dönthet semmilyen politikáról az adott politika által érintett csoport(ok) tagjainak teljes körű és közvetlen részvétele nélkül. A szavak határozottan jelzik a részvétel kulcsfontosságú szerepét; elismerik annak fontosságát, hogy lépéseket tegyünk a közösségi képviselet érdemi beágyazása érdekében, és arra ösztönöznek bennünket, hogy gondolkodjunk el azon az elgondoláson, hogy a szolgáltatásokba és politikákba be kell vonni az e politika által érintett csoportok és közösségek tagjait.
A kulturális ágazatban a közösségi szerepvállalást - amit a DE-BIAS projekt központi elemének tekintünk - általában párbeszéden alapuló, közösségközpontú orientációként értelmezik. Célja, hogy lehetővé tegye a közösség tagjai számára, hogy jobban megértsék a témákat és a kontextusokat, és ezáltal megkönnyítse a kulturális ágazat és a kevésbé jelentős közösségek közötti szorosabb kapcsolatokat és részvételt.
De mi a helyzet az ezen elképzelések és a közönségfejlesztés – az európai kulturális politikák másik központi koncepciója – közötti kapcsolattal? Az Európai Bizottság szerint a közönségfejlesztés a kultúra széles körű hozzáférhetővé tételének stratégiai, dinamikus és interaktív folyamata. Célja, hogy bevonja az egyéneket és a közösségeket a művészetek megtapasztalásába, élvezetébe, az azokban való részvételbe és azok értékelésébe a kulturális szereplők számára ma rendelkezésre álló különböző eszközök révén.
A fogalommeghatározás meglehetősen tág, és összhangban van a közösségi szerepvállalással: a hozzáférésre, a részvételre és a képviseletre utal, amelyek hiánya a fő akadálya annak, hogy az emberek részt vegyenek a kulturális életben. A „közönség” kifejezés azonban passzív hozzáállást is jelenthet, a „fejlesztés” kifejezés pedig arra az elképzelésre emlékeztet, hogy a kulturális szervezetek a látogatók vagy nézők fejlesztőiként apai és felülről lefelé irányuló megközelítést alkalmazva olyan hierarchiát alakítanak ki, amelyet mihamarabb le kívánunk bontani.
Partnerségek és közös alkotás
A fent említett közönségfejlesztési folyamatokhoz kapcsolódó stratégia rendszerszintű és szervezeti változásokra mutat rá, amelyek arra késztetik a kulturális intézményeket, hogy tevékenységük középpontjába a közönséget – vagy jobb esetben az embereket – helyezzék. Ezt különböző eszközökkel lehet megtenni. Ezek közé tartozik az értelmes partnerkapcsolatok kialakítása is. A partnerségek hálózatépítést, a társadalom különböző érdekelt feleivel való szoros kapcsolatok kialakítását, valamint az emberek vagy közösségek különböző csoportjaival való kapcsolattartást jelentik közvetítőkön keresztül, akiknek központi szerepe van a bizalomépítésben és az elfogultság megelőzésében a kezdetektől fogva.
A közös alkotás egy másik. A közös alkotási folyamatok nemcsak a tevékenységekben, hanem a döntéshozatali folyamatokban való aktív részvételt is magukban foglalják; ez a hatalom megosztását jelenti, és bár ez új megközelítés lehet egyes kulturális intézmények számára, fontos megérteni, hogy a közösségek hogyan fejlődnek, és hogy az őket körülvevő intézmények hogyan tudják összehangolni (és fenntartani!) fejlődésüket.
A partnerségek és a közös alkotás fogalmai meglehetősen radikális döntéseket vonnak maguk után a kulturális intézmények számára, és mindkettő a mélyreható szervezeti változás és a társadalmi, gazdasági és kulturális elszámoltathatóság forradalma elképzelésében gyökerezik.
Tudjon meg többet
Mindkét fogalom végső eredménye a társadalmi tőke és a társadalmon belüli erősebb relációs hálózatok megteremtése. Ezért állapodtunk meg abban, hogy a DE-BIAS projektet egy erős mag köré építjük: a közösségekkel való együttműködés, amelynek célja a kulturális örökséget ápoló intézmények digitális gyűjteményeinek leírásával kapcsolatos inkluzívabb és tiszteletteljesebb megközelítés előmozdítása. Csak ez a fajta együttműködés vezethet az örökség alapos megértéséhez, és ezáltal élvezetesebb, valósabb és tiszteletteljesebb élményhez azok számára, akik részt vesznek benne.
Tudjon meg többet a DE-BIAS projektről a projekt oldalán, és kövesse a #DeBias hashtaget a közösségi médiában, hogy naprakész legyen jövőbeli tevékenységeinkről.