A digitális világ segített - és továbbra is segíteni fog - abban, hogy elmélyítsük a műalkotások megértését, és ezt a tudást egyre szélesebb közönséggel osszuk meg.
Körülbelül 20 évvel ezelőtt a legtöbb múzeum habozott megosztani a képeket az interneten, azt a benyomást keltve, hogy a látogatók elhagyják fizikai gyűjteményeiket a digitális reprodukciók érdekében. Ennek az ellenkezője is bebizonyosodott. Valójában minél inkább nyílt hozzáférést biztosítunk a kiváló minőségű képekhez, élénk történetmesélést biztosítunk és megosztjuk a legújabb kutatásokat, annál relevánsabbá válnak gyűjteményeink.
Elsődleges kötelességünk ma is a gyűjtemény, a fizikai tárgy. Ebben az értelemben nem sok minden változott. Amit most látunk, az egy egyre kifinomultabb technológia, amit arra használhatunk, hogy fejlesszük és elmélyítsük a tudást, amit megosztunk a látogatóinkkal - mindezt anélkül, hogy megzavarnánk a tényleges fizikai tárgyat.
Most több platformunk van, mint valaha, hogy elérjük a (nemzetközi) közönséget. A weboldalak több, mint lightboxok, mivel lehetővé teszik számunkra, hogy felhasználjuk a videót és más médiát, hogy történeteket meséljünk. A kiterjesztett és virtuális valóság egyre inkább lehetővé teszi a műalkotások magas színvonalú reprodukciójának élvezetét azok számára, akik nem tudnak személyesen múzeumba jönni.
Mennyire lenne inspiráló, ha Vermeer napján körbejárhatnánk Delft városát? A virtuális valóság megmutatja nekünk. Izgatottan várom, hogy ez a fajta technológia a nagyon közeli jövőben átalakítsa a művészettel és a kultúrával való interakcióinkat.